"...nem dobálhatunk el értékeket, nem lőhetjük ki címerünkből a sast, mezőinkről a kártékonyt pusztító vércsét és ölyvet, levegőnkből a bátorság és az ősi pusztaság szabad madarát, a sólymot anélkül, hogy önmagunkat pofon ne ütöttük volna."
Fekete István, 1944.
A több mint két hete tartó, nyilvános vitát kiváltó vadgazdálkodást érintő javaslatokat megfogalmazó Semjén Zsolt az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként a vadászati szabályozó rendszer átalakítására és az ágazat helyzetének javítására irányuló törekvésének kifejezése mellett egyes védett állatfajok vadászhatóvá tételét is felvetette Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez írt levelében. Szerinte a menyét, a nyuszt, a nyári lúd, a barátréce, a holló, az egerészölyv és a barna rétihéja egyedszáma az évtizedes védelemnek köszönhetően annyira megnőtt, hogy vad- és mezőgazdálkodási károkozásuk szükségessé teszi gyérítésüket.
A ragadozó madarak vadászhatóvá tételével kapcsolatos aggályaimat "Ragadozó” és Ölyvek című írásai részletének idézésével fejezném ki.
„…A szárnyas ragadozót néhol még a megtisztelő „orvmadár” jelzővel is illetik, holott ezeknek nagy része nem támad orvul, sőt egyesek olyan nemes tornában szerzik meg a betevő falatot, hogy bátran tanulhatna tőlük a legnagyobb vérengző és tömeggyilkos, a magát „teremtés koronájának” becéző ember.Régi téma ez- egy szó se új benne, amit írok-, de nem árt felfrissíteni, mert olyan ez, mint a reklám, melynek ordítani kell minden utcasarokról, hogy észrevegyék, és beterelje a vevőt a boltba, ahol az egyedül üdvözítő portékát árulják. Így akarom én is beterelni a vadászokat a mi boltunkba, ahol lelkes tudósok, megfigyelők és vadászok az igazságot árulják. Ez az igazság pedig az, hogy nem lehet tyúkketrecet csinálni a világból, sem birkaaklot, mert a természetszerető embernek ez nem kell, mert a végén mindenki rádöbbenne, hogy a nagy együttesből hiányzik a szín, a mozgás, az élet, és a kilóra mért ún. hasznosvad milliós tömegével sem tudná soha feledtetni a megbontott rendet, a változatosságot, a természet ezerarcú játékát, melyet olyan konokul akar "szabályozni" a tudatlanság és kapzsiság......Vitatkozni, azt aztán tudunk! Nincs még egy ország a világon, ahol annyi felesleges tinta és annyi felesleges vér folyt volna el, mint nálunk. De most már nincs feleslegünk! Vitatkozó és verekedő erőinket fordítsuk másra, és nyugodjunk bele abba, amit a Madártani Intézet (a Magyar Madártani Egyesület elődje- a szerk.) tudósai hitük, tudásuk és sokezernyi hiteles adat birtokában mondanak. Mert amit egy ember lát, az lehet nagyon érdekes, sőt szavahihető is, de országosan mérvadó nem lehet, mert mindig csak töredék marad. Hogy a vörösvércse elkapja pár napos korában a kisnyulat, ha az beteg, vagy olyan helyen mászkál, ami természetellenes, ezen nem lehet csodálkozni. Ha az ölyv kikezdi a sebzett foglyot, és levágja az elerőtlenedett nyulat, ez természetes, de tessék elmenni a Madártani Intézetbe, és megnézni a gyomortartalom-vizsgálatok eredményét, s akkor kiderül, hogy mind a vörösvércsénél, mind az ölyvnél ezer egérre és ürgére esik egy-két hasznosvad, amelyekről azonban sose tudjuk megállapítani, hogy milyen körülmények között és egészséges állapotban jutottak-e a vércsék és ölyvek konyhájára.És végül az úgyis nagyon megfogyatkozó ragadozó madarak pusztítását a fészkelés idejére feltétlen betiltanám, mert alig hiszem, hogy van jóérzésű ember, aki ne borzadna el egy ilyen árván maradt fészekalja fióka naponkénti halkuló sírásától, míg aztán az egészet a lassú kínhalál után birtokba veszi a rothadás. Jól tudom az ellenvetést: és azok a fészkek, melyeknek szülőit éppen ezek a ragadozó madarak pusztították el?... Erre válaszom az, hogy az árván maradt fészkek 90%-a ölyv- és vörösvércsefészek, melyeknek gazdái egy fészket se tesznek anyátlanná, a többi pedig a természet önmagát szabályozó életéhez tartozik, amelybe mi bele nem kontárkodhatunk."(1941)
Az Ölyvek című írásában a következő vagyon papírra vetve:
„1931-ben környékünkön annyira elszaporodott a róka, hogy az apróvad- és őzállomány teljes csődnek nézett elébe. Két hét alatt 38 róka lett megmérgezve és sajnos ugyanannyi ölyv. Vasban is megfogódott vagy öt darab. Számuk tehát becslésem szerint kb. 80%-kal csökkent.Az az egér- ürge- és pocokinvázió, ami erre 1932-ben jött, minden képzeletet felülmúlt. Földjeink olyanok voltak, mint a szita. A kár óriási volt, apróvadállományunk pedig semmi, de semmi javulást nem mutatott. Tehát elpusztultak az ölyvek, a mezőgazdasági kár óriási lett, a vadszaporulat pedig nulla.Azóta az ölyv nálunk „tiltott gyümölcs”.Örülünk, ha szaporodnak. És mennyire megérzi a madár a jóindulatot! Ma már minden lóheretáblának megvan a maga ölyve, amely tíz-tizenöt lépésre bevárja a kocsit, s csak akkor lebben a lóhere, legelő vagy tarló fölé, mindjárt szitálásba kezdve. Lóhere, tarló, legelő. Miért? Hiszen az apróvad mindenütt megtalálható…Őszi vetések felett már ritkábban, tavasziak felett jóformán soha nem látjuk. Miért? Az őszi vetésekben még előfordul, néha sok is lehet az egér, de a tavasziakban alig, mert a téli szántásokkal innét kipusztultak. Igazi hazája azonban a legjobb egértanya, a keveset háborgatott lóhere. ahány lóheretábla határunkban van, mindenik felett ott szitál az ölyv. Pedig a nyúlmama ugyancsak elhagyogatja csemetéit szanaszét. Szántásban, gazosban, árokparton. Ezeket a helyeket azonban az ölyv nem keresi. Meglátszik, hogy az apróvad nem az ő szakmája. Repülős foglyot elcsípni képtelen. Ha mégis fácán- vagy fogolyprédán találják, még mindig ott van a nagy kérdés: az-e a tettes, aki eszi?! Nem hurokból szedte-e ki, nem találta-e elhullva? Én sem foglyot, sem fácánt hajszolva ölyvet még nem láttam.Szóljanak a fentiekhez vadásztársaim.”(1933)
Az Országos Magyar Vadászati Védegylet kész a szakmai párbeszédre a természetvédelem és vadgazdálkodás érdekeinek szolgálatában - mondta Semjén Zsolt, a szervezet elnöke szombaton. Semjén Zsolt KDNP-elnök a védegylet előző napi állásfoglalását megerősítve, mintegy ezer vadgazdálkodási szervezet és egyesület képviseletében reményét fejezte ki, hogy előítéletektől mentesen, félreinformálások és torzítások nélkül, érdemi és őszinte párbeszéd kezdődhet. (forrás: forestpress)
A tárgyilagosság és a tisztánlátás érdekében ajánlom elolvasni a hivatkozott oldalak vonatkozó tartalmát:
